Miért kellett az öregeknek a tornácon aludnia?

 


Nem kellett, senki sem tuszkolta ki a tornácra, ámbitusra, egyszerűen szokás volt. 
Már csak azért sem tuszkolhatták, mert míg dolgozni bírt, addig  ő volt a családfő, a ház ura. Márpedig a gazdának nem parancsolnak, viszont jogai vannak.
Mint ahogy joga az is, hogy ő válassza meg hol alszik. 
És mivel nyáron már zsúfoltnak tűnt a szoba, a legények kiköltöztek az ólba, a gazda meg az ereszaljára.
Szépen, ággyal, ágyneművel, ahogy dukál – a jó levegőre.
Hiába a vályogból készült házak, nyáron a legjobb hely itt is a szabadban volt. Csend volt, semmi horkolás, szuszogás, csak a tücsökzene, békabrekegés. Ilyenkor aztán jobban ment az alvás, de ha mégsem, akkor is érdemes volt kint pihenni, hisz jobban ráláthatott mi történik, az éjszaka a zsiványok világa volt akkor is, és a parasztember félti az értékeit, hisz keményen megdolgozik érte.
Ha úgy adódott, hogy neszt hallott, vagy a kutya ugatott szokatlanul, akkor az éjszaka kellős közepén is minden teketória nélkül átjárta a területet. És csak akkor nyugodott le ismét, ha biztosan tudta, hogy nincs semmi vész.
Általában amíg be nem köszöntöttek az első fagyok, addig kint maradtak. Nem csoda ha egészségesebbek voltak. 
 
Likeolj és kövess minket:
error
Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük