Egy túlterhelt utánfutós gépkocsi sodorta el a szabadnapos tűzoltót-Most mindent leírt a balesetről

Privát üzenetben keresett meg minket Péter Tibor akinek a balesetéről fél éve mi is beszámoltunk és segíteni igyekeztünk! Egy túlsúlyos utánfutós gépkocsi vezetője elvesztette uralmát a jármű felett ami az árokba borult és elsodorta Tibort akire a súlyos rakomány is ráborult. Fél évvel a súlyos balesete után most olyan részleteket is megtudhatunk ami a híradásokból már gyakran kimarad.  

“Fél évvel a balesetem után.
2019.04.06.-án elég komoly balesetem volt.

Több éve már sokat használtam a bicajomat közlekedésre majd öt évvel ezelőtt vettem egy túrázásra is alkalmas biciklit. Sok embert ismerhettem meg a bicajozás és túrázás kapcsán. Nagyon sok kirándulásra, érdekes helyre jutottam el kerékpárral, ahova kocsival nem mentem volna. A leghosszabb túránk Nyíregyháza -Velence -Nyíregyháza volt 10 nap alatt, 2200 kilométer. Előtte évben „csak” a Balti tengerig mentünk. Ezeken kívül is sok kemény túrám volt már, többször tekertem 400 km-es távokat egy nap alatt. Ismerősökkel több gyalogtúrán, teljesítménytúrán vettem részt. Többször mentem 65 km –es távot. A tavaly a 42. születésnapomat 42 km-es maratoni futással, ünnepeltem. Télen elkezdtük a kék túra útvonalát bejárni, a családdal, erre az évre az is tervbe volt véve, és még sok minden. De egy új életet kellett kezdenem, más felelőtlen hibája miatt.

Több mint 10 éve már hivatásos tűzoltóként dolgoztam Nyíregyházán. A baleset előtti nap is dolgoztam, a gyerekeim anyukámnál aludtak A pici lányom azt mondta reggel hogy nem jön velünk biciklizni, én meg azt mondtam hogy oké. Két héttel előtte a hegyekben voltunk bicajozni, a három gyerekkel. A nagy lányommal hazamentünk és készültünk a bicajozásra. A bicajos csapatot Kemecsén értük utol, ahonnan együtt tekertünk tovább Demecserbe. Hazafelé Kéken váltunk külön a csapattól a feleségemmel és lányommal.

A baleset előtti utolsó emlékem, hogy Kéknél a hídon beszéltem a lányommal. Kemecse után én haladtam elől, a többiek egy kicsit le voltak maradva, így a balesetet végignézték. Egy szemből érkező személygépkocsi túlterhelt utánfutóval az úttesten keresztbe csúszott, haladási irányának megfordulva a szemközti árokba csapódott és közben engem rendesen oldalba vágott. A biciklim az autó első kereke alatt volt, én az utánfutó és a rakomány alatt voltam az árokban, több betonoszlop rám borult. A gépjárművezető több hibájának következtében történt ilyen súlyos baleset.

Eléggé komoly sérüléseket szenvedtem, nem volt egyszerű túlélni. A helyszínen fontos volt a feleségem lélekjelenléte és intézkedése. Az arra közlekedők lepakolták rólam a betonoszlopokat, levegő vétel nélkül nem bírtam volna ki a mentők kiérkezéséig. Azok a tűzoltók érkeztek ki, akikkel még reggel beszéltem, a szolgálat átadásakor. A mentősöknek nem volt egyszerű feladat engem szállítható állapotba helyezni. A helyszínen is és a kórházban is magamnál voltam, mindenkivel beszéltem, elég szörnyű emlékek ez mindenkinek, de én semmire sem emlékszem, azt mondták jobban járok.

A baloldalam nagymértékben roncsolódott. A bordáim a legfelső kivételével mind eltört, sérült a szegycsontom, a tüdőm, aminek következtében lélegeztető gépre is kerültem. A lépem roncsolódott, azonnal ki kellett venni a további belső vérzést meg kellett szüntetni. A vérveszteség miatt szükségem volt vérre is. A bal vállam helyreállíthatatlanul megsérült. Az alkaromban mind a kettő csont szilánkosra tört, amit a baleset napján is és egy hónappal később is meg kellett műteni (kettő vassal és 13 csavarral van rögzítve).

A csuklóm és az ujjaim mozgása még nem megfelelő. A bal lábszáramban is mind a kettő csont eltört a térdhez közel. Ezeket is csavarokkal rögzítették. Ennek a sérülésnek a következtében a térdem működése nem megfelelő, futni már ne akarjak. A combcsontom több helyen eltört, jelenleg egy 38 cm-es vas van benne, amit nemsokára egy erősebbre fognak cserélni, mert a csontok még mindig nem forrtak össze. Járni jelenleg csak bottal tudok. A balesetben elég nagy ütést kapott a fejem is. Varrták az orromat és a szemöldökömet, valamint a fogaim is sérültek.

Közvetlenül a baleset után sok műtétet hajtottak rajtam végre. Én csak négy nap elteltével rendelkezem újabb emlékekkel a világról. Összesen 123 napig voltam kórházban. Ápoltak az intenzíven, majd a sebészeten később pedig a rehabilitációs osztályon.
Jelenleg különféle gyógytornákra járok, lassú a javulásom.

Szeretném a véradók segítségét is megköszönni!
Köszönöm a kórház minden dolgozójának az életmentő, gondoskodó ellátást!
Köszönök mindenféle segítséget és támogatást, amit az elmúlt fél évben én és szeretteim kaptunk!
Köszönettel: Péter Tibor.”

 

Likeolj és kövess minket:
error
Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük